HTML

Viktoriánus Blog

A magyarországi (első és második) Viktoriánus korszak érdekességeiről, különös tekintettel a két korszak névadójára.

Friss topikok

Linkblog

2015.06.08. 12:34 viktorianus

Egy másik jelentés

A Kettős Mérce állítólag talált egy jelentést, amiből úgy tűnhet, mintha titkosrendőrök őriznék a nemzet óriásplakátjait. Természetesen ma már tudjuk, hogy ez nincs így: nincsenek rendőrök ráállítva ezekre a reklámokra. Miért is lenne ennyire bizalmatlan a hatalom a leendő kivándorlókkal lakossággal szemben?

És itt van ez a másik valótlan jelentés is.

Jelentem, hogy 2015.06.06-án 20:00 órától, 2015.06.07-én 8:00 óráig (önszántunkból túlórázva) láttunk el szolgálatot, "Vöcsök 3/3"-as hívószámmal. Az eligazításon Péter II. Gábor r. ezredes úr utasított bennünket, hogy sötétedést követően menjünk ki Felcsútra és környékére, ahol keressük meg a Pancho Aréna elnevezéssel fémjelzett stadion típusú objektumot, és azt tartsuk szemmel oly módon, hogy titkos rendőri mivoltunk rejtve maradjon a környező állampolgárok és a létesítmény előtt. A fent vázoltak előzménye, hogy az előző napon, egy másik stadion gyepesített füvére bevándorlással foglalkozó, színesbőrű egyének léptek, majd azon a "labdarúgás" elnevezésű, ősi magyar játékot kezdték játszani. Rajtunk kívül még két egység hajtott végre hasonló feladatot (Búbos Banka 3/3 és Hóbagoly 3/3), mindketten a nevezett településen és környékének közelében.

Az utasításnak megfelelően megjelentünk a helyszínen folyó hó hatodikán, 21:50 perckor, és a megkülönböztető jelzéssel ellátott szolgálati személygépkocsival titokban körbejártuk a hirtelen szemünk elé táruló sportlétesítményt, melynek közvetlen közelében - amint azt a feljebbvaló úr is megjegyezte az eligazításon - egy nagyon szép kis parasztház is található. Kisvártatva a személygépkocsit 2-300 méterrel odébb (buszmegállónak álcázva) leállítottuk az út mentén, majd a pór nép között elvegyültünk, figyelve arra, hogy mindezt EDR rádió nélkül, és rangjelzésünket, valamint teljes menetfelszerelésünket az eligazításon kapott álcahálóval elrejtve tegyük. Én magam még a mindig nálam tartott inkognitót is magamra húztam egy elhagyatott utcácskának mély sötétjében.

Itt kívánom leszögezni: biztosan emlékszem arra, hogy a buszmegállónak álcázott járőrautónak lekapcsoltuk a kék villogóját!

Innentől kezdve egészen hajnalig eseménytelenül zajlott az éjszaka. A megfigyelt objektumba senki nem ment be, igaz nem is távozott onnan senki, pedig folyamatos jegyzetelésre is fel voltunk készülve.

Hajnali 7:42-kor viszont egy sötét színű Volkswagen kisbusz közeledésének lettünk a szem- és fütanúi. A rendszámot sikerült felírnunk a kezünkben lévő jegyzettömb legelső lapjára, de amikor az autómobil lefékezett a már fentebb megemlített takaros kis parasztház előtt, és kiszállt belőle a Legfőbb Titkos Tanácsos úr (kódjele: 001-es), akkor azonnal tudtuk kollégámmal mi a teendőnk, és így a feljegyzés azonnali (lenyelés útján történő) megsemmisítése mellett döntöttünk. Ezúton kérnénk a felettes szervtől az így megsemmisült papíralapú adatrögzítési technológiai eszköz haladéktalan pótlását.

A Titkos Tanácsos úr, és a társaságában lévő kedves, joviális idősebb úr 7:48 perckor ültek vissza a sötét színű autóba, majd a megengedett sebességnél kisebb tempóban elhagyták az általunk megfigyelés alatt tartott objektumot és annak környékét.

Folyó hó hetedikén, 7:32 perckor úgy gondoltuk, hogy különösebb esemény már nem fog történni, így elhagytuk a szolgálati megfigyelési pontunkat, és elindultunk megkeresni a szolgálati személygépkocsinkat. Ekkor azonban meglepetésszerű, nem várt esemény zaklatott fel bennünket: hirtelen nem találtuk az általunk elrejtett járművet. A település összes utcáját bejártuk, de sehol sem volt. Egy Mészáros nevezetű, igencsak kedves ember meg is kérdezte, hogy mit csinálunk ebben a faluban ennyire feltűnően, mire elmondtuk neki, hogy nem emlékszünk, hogy hová rejtettük a ránk bízott közvagyont. Ő rám nézett, megfogta a vállamat, és mélyen a szemembe nézve azt mondta: ismerem ezt az érzést. Éreztem, hogy őszintén mondja, és jól esett tudni, hogy ennyire kedves emberek lakják az országnak ezt a szépséges szegletét.

Folyó hónap hetedik napján, 9:43 perckor feladtuk a jármű keresését, és beálltunk a közeli buszmegállóba, azzal a feltett szándékkal, hogy busszal megyünk vissza az őrsre. Én fejben már a jelentésem megfogalmazásának folyamatát is megkezdtem, amikor is elérkezett az idő, amikor az órám 11:24 percet mutatott. Én tudtam, hogy vidéken ritkábban járnak a buszok, de járőrtársam szerint hamarosan villamosjárat is fog közlekedni a megfigyelt objektum sarkánál, sőt ő még valami repülőtérről is hallott. Mindezek tükrében különösnek hatott, hogy a buszmegállónál, ahol mi álltunk, egyetlen arra haladó busz sem állt meg. Némelyik még csak nem is lassított.

Másnap (folyó hó nyolcadik napján) 16:32 perckor kollégám hirtelen, de igencsak váratlanul: elájult. Én magam is kezdtem már felfedezni magamon a szomjazás apróbb jeleit, de neveltetésem és rangjelzésem okán igyekeztem nem tudomást venni a bennünket sújtó nehézségekről, így én kitartó türelemmel vártam tovább a buszt. De nem jött.

Három nappal később egy nagyméretű fekete terepjáró fékezett le a buszmegálló mellett. Fekete maszkos, fekete ruhás emberek ugráltak ki belőle, majd hirtelen minden fekete lett előttem.

Ezt követően (nem tudom hányadikán) 13:09 perckor arra lettem figyelmes, hogy minden fehér körülöttem. Egy kedves, fehér ruhás nő, egy kacsával a kezében rám nézett, és azt kérdezte: jobban van már? Akkor szólok az ezredes úrnak.

Az ezredes úr 13:17 perckor érkezett meg a látómezőmbe. Azt hiszem szolgálati titokra hivatkozva nem idézhetem azokat a szavakat, amelyek elhagyták magas rangú száját, és amelyekből megértettem, hogy hibát követtem el.

Ugyanezen napon, 13:19 perckor írtam alá a leszerelési kérelmemet, saját akaratomból. Egyúttal jelentem, hogy nem leszek munkanélküli, mivel sógorom plakátragasztással foglalkozik. Mindig mondja, hogy legyek a segédje, és akkor végre kirúghatja Áront (az egyetlen alkalmazottját), aki úgyis külföldről jött.

Kérem jelentésem és leszerelési kérelmem mielőbbi, soron kívüli elfogadását.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://viktorianus.blog.hu/api/trackback/id/tr577526076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gringo 2015.09.08. 11:37:41

Én maximálisan toleráns vagyok a menekültekkel. Nem akarom géppuskával fogadni, nem tartom őket állatoknak, sem terroristáknak, vagy erőszaktevőknek. Társaságban próbálom csillapítani a hangoskodó turbómagyarokat, persze nem sok sikerrel. :(
Na de tegnap a győri vasútállomáson olyat tapasztaltam, ami elgondolkodásra késztetett. Bokáig áll a szemét mindenhol, ahol megfordultak. Szemétgyűjtő edények vannak, nem igaz, hogy nem lehet beledobni. Ott hédereznek órákon keresztül, nem úgy van, hogy percek alatt kell elhagyniuk az állomást.
Szóval csak annyi, rájöttem bizony a kulturáltságuk hagy némi kívánnivalót.

Bogyó 2 2015.09.08. 12:07:41

@Gringo: Igen. Mint ahogy utánunk is több szemét keletkezik, mint a japánok után, akik a foci vb alatt mindig kitakarították maguk után a szektort. Arrafelé más az ezzel kapcsolatos kultúra, de nyilván nem ettől kell függővé tenni, hogy segítsünk-e vagy sem. Gyerekes elképzelés, hogy csak annak segítek, aki makulátlanul rendes és illedelmes. Vajon 56-ban csupa jó és rendes ember ment el itthonról? Teljesen úgy viselkedtek illem tekintetében mint egy angol gentleman? Nyilván nem, de ezek részlet kérdések. Ráadásul, volt is, ami az ország ellen hangolta őket, talán ezért se igyekeztek annyira.