A címben szereplő idézetet állítólag Simicska Lajos mondta, még a békebeli első magyar viktoriánus korszakban. Ez az alapjog még úgy tűnik megmarad, legalábbis nem kötik regisztrációhoz. Tudom-tudom: megmarad a szavazati jog is. Csak egy icipicit korlátozva. Arányosan, és szükségszerűen.

Azt is tudom, hogy a szavazati jogot azért kell korlátozni, mert így egyszerűbb lesz szavazni. És azért is, hogy többen menjenek el szavazni. Meg azért, mert a határon túli magyarok nincsenek rajta a névjegyzéken. No meg azért is, hogy ne dőljenek be demagóg ígéreteknek a választók. És azért is, mert a szocik csaltak a választásokon (ebből is látszik, mekkora BALfékek: olyan ügyetlenül csalnak, hogy nemzeti kétharmad lesz belőle).

Valószínűleg a nem túl távoli jövőben azt is meg fogjuk tudni, hogy azért kell regisztrálni, hogy a magyar válogatott kijusson a foci vb-re. És azért is, hogy több csapadék essen jövőre. Meg azért is, hogy kevesebb. Na és azért is, hogy több gyerek szülessen - kevesebb családon belüli erőszakkal. És hogy több pálinkát főzzenek otthon, miközben kevesebbet nyerőgépeznek a kocsmában. Meg azért is, mert regisztrálni - egyszerűen - jó!

Péterfalvi Attila (adatvédelmileg tutira biztos) is megfogalmazta aggályait a levélben történő regisztrációval kapcsolatban. Hogyaszondja: honnan lehet tudni egy levélből, hogy tényleg az töltötte-e ki, aki a feladó? Honnan lehet tudni, hogy ő adta postára? (Tényleg elhangzott.) Azt már csak én kérdezem, hogy honnan tudható, hogy ő nyalta le a borítékot? És mi van ha a bélyeg alá idegen DNS került? Érvénytelen lehet a regisztráció, és akkor elvész a szavazat!

A Nemzeti Inzultációnál nem volt ennyire finnyás Péterfalvi úr. Pedig honnan tudhatja, hogy nem a szomszéd küldte-e vissza az én véleményemet? Vagy mi van, ha én töltöttem ki, de az anyósom adta postára? Le kell vonni a véleményemet a végeredményből! Lehet, hogy más lesz így a végeredmény, és most rossz irányba mennek a dolgok!

Az adatvédelmi biztos véleménye alapján én többé nem küldök be adóbevallást. A NAV nem tudhatja, hogy valóban én töltöttem-e ki, vagy a szomszédom? Én adtam-e postára, vagy Selmeczi Gabriella? Úgy érzem, hogy én ezt az adatvédelmi kockázatot nem hárítom az államra.

Ezentúl az adót sem sárga csekken fizetem be. Első körben megpróbálom betuszkolni az ügyfélkapun. Ha ez nem menne (nem vagyok informatikus, de gyanítom, hogy se a monitorom, se a nyomtatóm nem alkalmas papírpénz továbbítására), akkor a jegyző kezeihez fogom teljesíteni adófizetési kötelezettségemet. Ez adatvédelmileg így korrekt. A jegyző jól beazonosít, majd írunk egy átadás-átvételi elismervényt az adóm beszedéséről.

És egyáltalán: én semmilyen módon nem fogok postailag érintkezni az állammal. Adatvédelmi okokból tőlük sem fogadok el ezentúl semmilyen levelet! Mi van, ha nem is a NAV küldte az adófizetési felszólítást? Lehet, hogy Szijjártó Péter tréfálkozik csak velem. Honnan tudhatom? És mi van, ha nem az okmányiroda küldte a megújított jogosítványomat? Tudhatom én azt, hogy nem Harrach Péter legújabb csínytevéséről van-e szó? (Biztos, hogy ő egy nagy kópé.)

Na tehát, nem lehet regisztrálni levélben, és ez a lényeg.
Ja, kivétel persze van. Ha nincs határon belüli lakcímem, akkor lehet. Jé, mégiscsak lehet különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. Az elcsatolt területeken lévő adatokat nem kell védeni. De az is lehet, hogy a határ (adatvédelmi szempontból) egy amolyan tűzfal. A szomszéd nevében levelet küldő Választási Regisztrációs Hekker borítékja egyszerűen fennakad a határon. Vagy csak egyszerűen elporlad. Ott, ahol a piros vonal is fel van festve.

Szóval, határon belül nem kell bélyegre sem költeni a regisztrációhoz. Ezek szerint a szabolcsi kis faluban élő 98 éves aggastyánnak sincs más dolga, mint egy derűs reggelen elbattyogni a jegyzőhöz, és regisztrálnia magát. Ha véletlenül meg nehezére esne a járás, akkor leül a laptopja mellé, belép az ügyfélkapun, és secperc alatt elintézi ezt az aprócska formaságot. Egyúttal beikszeli, hogy mozgó urnát is kér. (Szavazóurnát, hülyék!) Ha meg véletlenül nincs még ügyfélkapus regisztrációja (mert akkora tuskó volt még fiatalabb korában - pl. a két világháború között -, hogy ezt nem intézte el), akkor sincs más dolga, mint egy derűs reggelen elbattyogni a jegyzőhöz, és regisztrálnia magát az ügyfélkapuhoz való hozzáférésért.
Mekkora mázli, hogy nálunk olcsóbb az internet, mint Új-Zélandon. Náluk ez is megoldhatatlan lenne.

Állítólag az emberek (más néven a birkák) 80%-a nem ért egyet ezzel a regisztrációsdival. (Az én mérésem szerint csak 78%, de ez mindegy.) Ehhez képest fogadok, hogy simán hagyni fogják (beeeee), hogy ezt is lenyomja a torkukon a Nemzeti Együttbégetés Rendszere. Inkább a másik alapjogról nem mondanak le.

El a kezekkel a hülyeséghez való alapjogtól!