"Eddig hájas, lúdtalpas gyerekeket neveltek" - mondotta a Dr. Hoffmann Rózsa, a "Kiváló Pedagógus" díjjal 1992-ben kitüntetett államtitkár asszony, aki annyira szereti a gyerekeket, hogy simán engedi, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott sofőrje autóval lökdösse odébb ezeket a sunyi lúdtalpas mitugrászokat. Kiváló pedagógus, kiváló ember. Kiváló sofőrrel.

Egyébként nem értem miért vannak felháborodva a hájas-lúdtalpas mondaton ezek a liberálbolsevik tanárok és a dagadt tanítványaik. Neki ez a véleménye. Másnak meg az, hogy ezekből a hájas, lúdtalpas gyerekekből kerülnek ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának gerincproblémával küzdő oktatási államtitkárai.

Persze a Nemzet Pedagógusa szerint rosszul értelmezték a szavait. „Az ominózus mondat úgy hangzott el, hogy azért van szükség egyebek mellett a mindennapos testnevelésre, hogy a napi mozgással megakadályozzuk azt, hogy betegek legyenek, cukorbetegek, magas vérnyomásosok, vagy éppen hájasak és lúdtalpasak”. Az államtitkár azt is mondta: sem a gyerekeket, sem a tanárokat nem sértette meg ezzel. (Nem, nem azt mondta, hogy nem akarta megsérteni őket - egyszerűen ő nem sértette meg őket.)

Biztosak lehetünk benne, hogy ő sem sértődik meg azon, ha majd valahol, valaki azt találja mondani, hogy "azért lenne szükség a mindennapi keresztrejtvény-fejtés bevezetésére az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkárai között, hogy ezzel megakadályozzuk azt, hogy szellemileg visszamaradottak legyenek, leépüljenek, vagy éppen retardáltak, elmeháborodottak legyenek." Hangsúlyozom: ezzel a mondattal sem az államtitkárokat, sem a kormány tagjait nem sértené meg senki.

(Én meg aztán végképp nem állítottam, hogy szükséges lenne bevezetni a mindennapos rejtvény-fejtést. Nem hiszem, hogy bármin is javítana...)