A mai napon megalapítottam a Szaniszló-díjat.

A Szaniszló-díjat olyan közszereplőknek adományozom, akiket szívesen diagnosztizálnék, ha pszichiáter lennék. De nem vagyok, ezért nem is állítok fel diagnózist a díjazottakról. Már most jelezném, hogy a díjat utólag nem áll módomban visszavenni.

Rögtön az első díjat át is nyújtanám Balog Zoltán miniszter úrnak, elismerve azon elvitathatatlan érdemét, hogy saját bevallása szerint sincs fogalma, hogy mit csinál (pl. díjat ad fűnek-fának). Kimagasló teljesítményként értékelem, hogy tévedése felismerését követően inkább megalázkodó könyörgésbe kezd, és eszébe sem jut, hogy akár Alaptörvényt is tudna módosíttatni, vagy visszamenőleges hatállyal jogszabályokat megváltoztatni. Nem, ő nem él ilyen alantas módszerekkel, inkább betartja az ezeréves írott szabályokat. Elvitathatatlan azon érdeme is, hogy saját hülyeségének felismerése után, biztos-ami-biztos alapon, még belerúg azokba is, akik korábban (tehát nem tőle), megérdemelt módon már megkapták a Táncsics-díjat.

A díjazottnak gratulálok, és kitartó, kimagasló szellemi munkájához, emberi minőségéhez, keresztényi tartásához további sok sikert és kitartást kívánok.

A későbbi díjazottaknak jelezném, hogy az első díjazottra, mint etalonra is tekintsenek...