A minap szemtanúja voltam (sokad magammal), hogy mit művelt Kulka János, amikor a Szent Irma út, és a Peresztegi út sarkán lévő benzinkútnál betért a shopba, hogy fizessen.

Erről a benzinkútról tudni kell, hogy a tulajdonosa egy Győző nevezetű, önfejű, öntörvényű ember, aki jó magyar szokás szerint imádja a stikliket, és minden vásárlójának ócsárolja azt az olajtársaságot, amelyhez elvileg az ő benzinkútja is tartozik. Győző pontosan tudja magáról, hogy nem egy angyal, éppen ezért is határozta el néhány évvel ezelőtt, hogy felkarolja azt a szerencsétlen flótást, aki rendszeresen a benzinkúton őgyelgett, és pénzt próbált lejmolni a shopból kitérő vevőktől. Győzőnek valamiért megtetszett ez a figura. Kiderült, hogy Imrének hívják, és tulajdonképpen egy diplomás ember, akinek valamiért megbomlott az elméje, majd ezt követően minden ismerőse, barátja elfordult tőle. Talán azért kedvelte meg a benzinkutas az őrült Imrét, mert Imre mindenben készségesen egyetértett Győzővel. Imre tulajdonképpen nem bántott senkit, csak időnként furcsa dolgokat csinált, és néha furcsa mondatok hagyták el a száját.

Győző úgy érezte, hogy eljött az idő, hogy ne csak magára és pénztárcájára gondoljon, hanem valami jót is cselekedjen: felkarolta hát Imrét. Imrének állást ajánlott. Megkérdezte, hogy mi szeretne lenni: kútkezelő, vagy autómosó-segéd? Imre kapásból válaszolt, hogy egyik sem. Ő inkább a Kútoszlopok Közötti Benzingőz Beszívását és Annak Törvénytelen Módon Való Elvitelét Gátló, Megakadályozó, és Elhárító Műszaki Szakszolgálatot Ellenőrző és Fejlesztő Igazgatóság Főigazgatója cím megszerzését érezné kellően megtisztelőnek, és az ő tehetségéhez méltónak.
Győző nézett egy nagyot, majd megkérdezte, hogy nem lesz-e ez a titulus túl hosszú? De Imre megnyugtatta, hogy nem, mert ő akár az Ember tragédiáját is el tudja mondani egy levegővel, szóval neki ez nem probléma. Győző meg úgy gondolta, hogy szegény hibbanttal nem fog ilyen apróságokon vitatkozni: érdemi munkát (és főleg felelősséget) úgysem akar rábízni. Ő csak egy kis pénzzel támogatná szerencsétlen fickót. Olyan pénzzel, ami neki úgyis könnyen jön, nagyrészt adómentesen, mindenféle jól kitalált és már begyakorolt módokon. Olyan pénzzel, amire Imrének szüksége van.

Így lett Imre a KKBBATMVEGMEMSzEFI főigazgatója. Első munkanapján már az általa sürgősen elkészíttetett névjegykártyájával állt munkába: osztogatta is mindenkinek boldogan. Óriási ötletekkel állt elő a benzinkút forgalmának növelésére, melyeken Győző magában mindig jókat derült, de mivel túl sokba nem kerültek ezek az ötletek, így hát hagyta: játsszon csak nyugodtan...
Így került a shop egyik sarkában elhelyezésre egy kis asztalka, és rajta egy KRESZ könyv, melyet a benzinkút színeire jellemző madzaggal kötözött az asztalhoz. El is nevezte KRESZ-asztalnak. Imre minden nap friss virágot is tett a könyv mellé, és igyekezett a vevőket rávenni, hogy pénztártól való távozás után üljenek oda az asztalkához, és olvasgassák a könyvet - de egy év alatt sem állt senki kötélnek.

Imre aszfaltrajzversenyt is szervezett: a rajzoknak közúti baleseteket kellett ábrázolnia. Nem sok pályamunka érkezett, mivel főleg csak Imre szellemi állapotához nagyon hasonló, beteg emberek pályáztak, de ez Imrének nem tűnt fel - Győzőt pedig nem érdekelte ez az egész. Ő örült, hogy hibbant alkalmazottja újra fontos embernek érezheti magát. Imre ki is választotta a legbénább rajzokat, de az általa szervezett galéria-megnyitót (és a képeket) elmosta egy hatalmas zápor.

Imre kitalálta, az utca végén lévő iskolába elküld minden hetedikesnek egy KRESZ könyvet. Az Anyakönyvi Hivatalnak is küldött néhány példányt azzal a meghagyással, hogy a halotti anyakönyvi kivonatot kérőknek adjanak belőle, hogy a kedves halottjuknak balesetmentes legyen az útja a túlvilágra. Kitalálta, hogy kiadja az Oktán Krónikát is. Elképzelése az volt, hogy ha csökken a benzin ára: megírja. Ha drágul a benzin: megírja. Ha nem változik a benzin ára: megírja.

Nos: ehhez a benzinkúthoz tért be tegnap Kulka János, a közismert magyar színművész.

Amikor Kulka úr belépett az ajtón, Imre éppen befejezte a virág kicserélését a KRESZ-asztalán, és határozott léptekkel elindult a pénztárnál álló hölgy felé. A következő pillanatban Imre letolta a nadrágját, és egyetlen pillanat alatt odaszart a hölgy lábára. Mint láthatóvá vált - Imrének éppen erős hasmenése volt.
A hölgy sikított kettőt, majd elrohant - vélhetőleg a mellékhelyiségek irányába: gondolom megpróbálta eltüntetni Imre nyomait.
Győző látta az egész jelenetet. És csak vigyorgott.

Kulka János is látta az egész jelenetet: néhány másodperc döbbent csend után hangosan, határozottan - de mégis tisztelettudóan rendre utasította a benzines Győzőt. Felszólította, hogy ezt az embert azonnal rúgja ki, még a benzinkút közelébe se engedje a jövőbe. Az összekakált hölgyet pedig kövesse meg az alkalmazotta viselkedése miatt, és fizesse meg az okozott kárát.

Már most szeretném jelezni Kulka Jánosnak: ez tök felesleges volt. Tudomásul kellene venni, hogy egy laikusként és jól diagnosztizálható hibbantba nem rúgunk bele (még képletesen sem). Még akkor sem, ha mások lábára szarik is az illető. Tudomásul kellene venni, hogy vannak emberek, akiknek idővel megbomlik az elméje. És tudomásul kellene azt is venni - főleg liberálisként -, hogy vannak olyan jóságos emberek, akik felkarolják az ilyen szerencsétlen sorsú, jó munkás embereket, és a társadalmi előítéletekkel mit sem törődve segítik őket.

Én őszintén remélem, hogy a Győző továbbra is alkalmazni fogja Imrét. Sőt abban is bízom, hogy Győző még több mentálisan megrokkant embernek nyúl a hóna alá, és sok Imréhez hasonló emberen fog még segíteni.

Az én benzinkártyám úgyis az út másik oldalán lévő, kisebb benzinkúttársasághoz érvényes.

Kulka János pedig szégyellje magát!