Tisztelt Illés Zalán úr!
Illetve egy lófaszt tisztelt. Drága szerencsétlen Illés Zalán úr!
Illetve dehogyis úr! Drága szerencsétlen Illés Zalán szerzet!
Mosolyogva kell visszautasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ma Ön elmondott a munkahelyén. Az Ön rendkívüli ostobasága nem az ön ronda külsejéből fakad, ugyanis ha Ön egy Adonis lenne, akkor is ugyanolyan mértékű lenne a primitívsége és az ostobasága, mint jelenleg.
Nem nyalás a részemről, ott voltam, megéltem, megtapasztaltam, le a kalappal azon munka kapcsán, amiket elvégzett a képviselő asszony. A képviselő asszony nevét ne vegye a mosdatlan, semmire sem való szájára!
Nem a ruha teszi az embert, s attól, hogy ön egy drága öltönybe bújva beszél, még nem úriember. Gyalázat! Ön nem úriember!
Mifelénk az önhöz hasonló szerzetre mondják azt: tahó.
Nem kéne hosszabb időt egy nyugis szanatórium keretei között pihenni? Rokonok, párttársak miért nem szólnak?
(Illés Zalán kitalált személy, a képzelet műve, nem létezik, nincs.)