Ha egy sötét utcán egy kellemetlen külsejű fickó szabad választás elé állít, hogy meg akarod-e vásárolni tőle az oldaladhoz nyomott konyhakést, akkor ugyebár jó eséllyel a vásárlás mellet fogsz dönteni. Mindenki jól jár az ügyön: az eladó keres egy kis pénzt, te pedig boldog leszel, hogy haza tudsz menni.
Néhány éve hasonlóan szabadon lehetett választani, hogy odaadod-e a magán-nyugdíjpénztári számládon lévő összeget az államnak, vagy sem. Ha odaadod a pénzed boldog lehetsz: lesz egyéni számlád, garantáld nyugdíjad. Ha nemet mersz mondani, akkor "kiírod magad" az állami nyugdíjrendszerből, nem lesz semmilyen nyugdíjad - hiszen a magán-nyugdíjpénztárak már úgyis "eltőzsdézték" a vagyonodat.
Hatvanezer ember úgy döntött, hogy nem dől be a blöffnek. Nekik nagyjából kétszázmilliárd Forintjuk van a számláikon összesen. Havonta kapnak számlakivonatot. Miközben nem fizetnek be rá egy fillért sem (mert érzik, hogy le fogja nyúlni az állam), mégis egyre nagyobb összegről érkeznek a kivonatok. A nyugdíj-megtakarítás gyarapodott.
Akik engedtek a zsarolásnak, azok soha nem kaptak számlakivonatot a nem is létező egyéni számláikról. Az elkobzott háromezer-milliárdnak nyoma sincs már. Ráadásul Varga Mihálynak van még annyi bőr a pofáján, hogy a magán-nyugdíjpénztárakat nevezi fiktíveknek.
Ugyanazon a sötét utcán most már nem nyomnak konyhakést az oldaladhoz. Csak szó nélkül fejbe vágnak - hátulról.
Magyarország egy hungarikum.
